Greenfields együttes

Az ír zene és kultúra vonzásában

Legendák mesélnek a múlt isteni alakjairól, kik hárfájukat pengetve varázsolták el akár ellenségeiket is...  Az zene hatalma a régi korokban közismert volt - és komolyan vették eleink. Az isteni világgal való kapcsolat, vagy egy ősi közösség összetartásának eszköze - bármi legyen is: hatalma van, és egy nép megmaradásának a biztosítéka.
A kelta népek - kikre az írek, mint őseikre tekintenek - „hallották”, és őrzik ezeket az isteni dallamokat, bízva abban, hogy mindig akad majd valaki, aki a jövőben is megérti jelentésüket.
Ezektől a népektől tanulhatják meg a történelem folyamán másokat leigázó egyéb európaiak, hogy ez a zene annak a küzdelemnek az eszköze, amellyel az igazak végül felülkerekednek.
Szelíd hatalom.
Írország végül győzött, hagyományos kultúrája nem is oly' régen újjászületett. Kövessük hát hárfájuk üzenetét!

A modern, mai Írország megszületése - kezdve a XIX. századtól az 1917-es döntő jelentőségű Húsvéti Felkelésen és az azt követő elemi erejű függetlenségi mozgalom harcain át a mai napig - szoros kapcsolatban áll ezen ősi kelta-ír zenei, nyelvi és közösségi hagyomány felélesztésével.
Ír földön jártában az embernek ezer kisebb és nagyobb pub kerül útjába, melyek a közösségi élet és a szórakozás hagyományos központjai. Szinte mindenütt zenélő társaságokba botlunk (session-ök), szólnak a hegedűk, furulyák, fuvolák, gitárok, bodhránok (a sámándobok leszármazottai) stb., s az írek máig önfeledten énekelnek szerelemről, tengerről, halálról, hűségről s az élet egyéb fontos és kevésbé fontos dolgairól. A mindenütt élő - hagyományos, közösségi - zene teljesen áthatja az utazót. Van-e még egy olyan ország Európában, amelynek címerében egy ősi hangszer található?
Nem véletlen hát az sem, hogy a jelentősebb „brit” könnyűzenei világsztárok jelentős része valójában ír, vagy ír (és skót) származású!
A nem is olyan rég kivívott ír szabadság friss és öntudatos légköre magával ragadja az idegent. Az itteni zenészeket hagyományuk már-már vallásos szenvedélyű szeretete és a modernségre való törekvés egyformán jellemzi.
Talán ennek is köszönhető az a népszerűség, amit az ír-„kelta” zenei kultúra élvez Európában és Magyarországon egyaránt (az itt elmondottak a „testvéri” skótokra is igazak némileg).
Íroszág és Magyarország történelmében, kultúrájában ráadásul több párhuzamot is felfedezhetünk!

És álljon itt egy visszaemlékezés régi Greenfields koncertekre:

„(...) koncertjeinken válogatást nyújtottunk a legnépszerűbb ír dalokból. A dalok között a szokásosnál kissé bővebben beszéltünk azokról a témákról melyeket e dalok megidéznek. Címszavakban: A pubok hangulata. A hagyományhoz való hűség. A szerelem. A szabadságszeretet. A vallásosság és a felekezeti ellentétek. A vidámság és a temperamentumosság. A tengerészélet. A Húsvéti Felkelés és az angol terjeszkedés elleni küzdelem. A tánc, a jellegzetes hangszerek.
Palotás Juli és Tímár Gábor közreműködésével bemutattunk három jellegzetes ír néptáncot (nem step!): egy jig-et, egy reel-t és egy polkát. (...)” 

(Bocskai)

Szívesen mesélünk hát, és várunk mindenkit az ír zene és kultúra világában!

[Főoldal]